Az álmok

Sokféle dolgokat írnak és mondanak az álmokról. Nekem az az elképzelésem, hogy az agy álmodás közben "szelektálja" az aznapi eseményeket, amit fontosnak tart az elraktározódik a memóriánkban, amit meg nem tart fontosnak azt pedig értelemszerűen "kidobja". Szerintem ez lehet az oka annak, hogy nem emlékszünk mindenre ami előző nap történt velünk. Én két elméletemet emelném ki:

1. Az agy, mint nyomozó. Olyan lehet, mintha napközben nem hagynánk szóhoz jutni az agyunkat és miután elaludtunk akkor tud csak érvényesülni. Ilyenkor úgymond odaül az íróasztala mögé, és mint valami nyomozó egy bűntényben, hozzáfog átnézni az aznapi eseményeket. Amiről azt gondolja, hogy "Na ezzel a nyommal nem fogunk előrébb jutni." azt kidobja. Néha rájön, hogy amit előző nap megtartott, az mégsem kell, vagy amit kidobott az mégis kellhet, mert összeillik egy aznapi részlettel, vagy tartalmaz valami elengedhetetlenül fontos dolgot. Ezért lehet az, hogy néha látszólag összefüggéstelen dolgokat álmodunk. Mintha egy hosszú ideje (születésünk óta) tartó nyomozásban minden apró részletnél leragadva próbálna valamiféle logika alapján kihámozni egy értelmes és/vagy logikus történetet (talán az életünk értelmét?). Ezért lehet, hogy például az hogyha az utcán látunk egy plakátot a többi plakát között (vagy teljesen mindegy milyen hétköznapi dolgot a többi ugyanolyan hétköznapi dolog között), akkor azzal fogunk álmodni, pedig nem figyeltük meg jobban mint a többit. Talán később annak a bizonyos plakátnak, vagy akárminek lesz még jelentősége.
2. Az agy, mint filmrendező. Itt visszaugranék a plakát-elmélethez. Rengeteg filmben (főleg thrillerekben és akciófilmekben) a kamera egy bizonyos tárgyra, vagy személyre ráfokuszál, például a "Ben Hur" című film kocsiverseny-jeleneténél a negatív szereplő kocsiján lévő pengékre, amikkel később forgácsot csinált ellenfelei kocsijaiból. Az akcióthrillerekben egy kés, vagy valamilyen hasonló szerszám kap ilyen bemutatást, majd később gyilkos fegyverré válik. Esetleg magát a gyilkost emelik így ki. Félretéve a plakátos dolgot, minden álomnak van egy története és az agy egy jó rendező.

Akár értelmesnek találjuk az álmaink történetét, akár nem, az agy egy kitűnő számunkra nem mindig érthető logika alapján vezeti az ő kis "nyomozását", vagy ha úgy tetszik rendezi az ő kis "filmjét", a mi álmainkat. Muszáj valamilyen logika szerint csinálnia, mert mindennek van valamilyen logikája. Különben nem lenne semmi értelme semminek.