A kedvenc weboldalam

Nekem rengeteg kedvenc weboldalam van, de ha ki kellene emelnem valamelyiket, akkor az a http://www.maps.google.com/ , ami tulajdonképpen egy műholdas térkép. Azért tetszik, mert ugyanúgy meg lehet nézni rajta a Szaharát, mint a Kínai Nagy Falat, vagy a Mount Everestet, a Grand Kanyont, és még sorolhatnám. Csak be kell írni egy városnevet a keresőbe, és már ott is van. Azt is ki lehet választani, hogy normális térképként, műholdas képként, vagy a kettő keverékeként akarjuk nézni a bolygónkat. Van olyan is, pár egyesült államokbeli városban, hogy megálltak az utca közepén és panorámaképeket készítettek az adott város bizonyos területeiről, amik aztán megnézve oyanok, mintha mi is ott állnánk. Itt vannak azok a városok:

A kékkel jelölt útszakasokra kattintva láthatjuk a panorámaképet, ha a jobb felő sarokban a "street view" menüben vagyunk.

Ez itt páldául a Central Park, New York Cityben:

De csak Flash Playerrel lehet megnézni.

A kulcs c. fogalmazás úgy született, hogy a tanárnő mondott egy címet, és adott nekünk negyed órát, hogy olyan "mesét" írjunk arról a bizonyos kulcsról, ami eszünkbe jut. Így lett.

Tudományos felfedezés

Múltkor olvastam, hogy amerikai kutatók felfedezték azt a gént, ami segít az agynak együttesem értelmezni a bal és jobb szemből külön-külön érkező képet.
Szerintem ez azért érdekes, mert lehet, hogy így képesek lesznek gyógyítani számos olyan szembetegséget, amiért ez a gén a felelős, mivelhogy a két kép eltéréséből agyunk kiszámítja a tárgyak távolságát, így a közelebb lévő tárgyakat valóban közelebbinek érzékeljük. A pontos térlátáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy az agy képes legyen a két szemből jövő és nem teljesen átfedő információt összerendezni, majd egyetlen háromdimenziós képként értelmezni.

Forrás: [origo]

A kulcs

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember.
Ennek a szegény embernek sok fia és lánya volt, ezért nem mindig tudtak bőségesen étkezni. Egy reggel fölkelt, és mint minden más nap, kiment a legnagyobb fiával a földre kapálni. Kapáltak egész délelőtt. Estefelé, amikor hazaindultak, a fiú talált a földön egy kulcsot. Fölvette, elmosolyodott és zsebre tette, de nem szólt senkinek róla. Másnap reggel az apa egyedül ment kapálni, mert a fiú azt hazudta, hogy beteg. Miután az egész család elment, ki a maga dolgára, fölkelt az ágyból és a konyhába sietett. Félrehajtotta a szőnyeget, és kinyitotta a titkos ajtót, ami alatta volt. Lent gyertyát gyújtott és keresgélni kezdett. Talált is egy nagy ládát, olyasmit, amiben a ruhát tárolták. Elővette a kulcsot és a lakatba dugta. Lassan kinyitotta a ládát, és meglátta benne a rengeteg pénzt. Egy darabig elégedetten nézte, majd fogott egy nagy zsákot, és fürgén lapátolta bele az aranyat. Visszazárta a ládát, fölkapott egy ásót majd kimászott a pincehelységből. A szőnyeget visszahajtotta, mintha mi sem történt volna. Kirohant a házból, majd a rég nem használt csűr alá elásta a zsákmányt. Mire a család hazaért, visszafeküdt az ágyba. Másnap reggel újra kiment az apjával kapálni a földre, és a kulcsot leejtette ugyanoda, ahol találta. Éjszaka felkelt, kiment a csűrbe, fölkapta az ásót, kiásta a pénzt és elbujdosott. Néhány nap múlva az apa megtalálta az elejtett kulcsot a földön. Rossz érzése támadt és hirtelen összefüggést látott a fia betegsége, és a kulcs között. Amikor hazaért, ellenőrizte volna a ládában a pénzt, de csak a láda volt ott, pénz nélkül. Rájött, hogy a fiú, akit régen befogadott tulajdonképpen egy profi rabló.