William Wordsworth: Mint egy felhő, vándoroltam… (Nárciszok)
Mint egy felhő, vándoroltam,
mely hegy-völgyek fölött úszik,
és egyszerre csak megláttam
lent egy csapat arany nárciszt.
A tó mellett, a fák alatt
a szélben lengve táncoltak.
Mint a Tejút, ahogy fénylik,
ahogy ragyog az ég kékjén,
végtelen vonalként végig-
futottak az öböl mentén.
Egyszerre tízezret láttam,
fejük ingatva a táncban.
Táncra kélt a tó is, de ők
túltettek a hullámokon,
csak boldog lehet a költő
ilyen pajkos mulatságon
néztem – néztem –, s még nem tudtam,
a műsortól mennyit kaptam:
Amikor csak otthon fekszem
üresen vagy gondolkodva,
látja őket lelki szemem,
s ez az öröm magányomban.
Lelkem boldogság tölti el,
s a nárciszokkal táncra kel.
