A kulcs

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember.
Ennek a szegény embernek sok fia és lánya volt, ezért nem mindig tudtak bőségesen étkezni. Egy reggel fölkelt, és mint minden más nap, kiment a legnagyobb fiával a földre kapálni. Kapáltak egész délelőtt. Estefelé, amikor hazaindultak, a fiú talált a földön egy kulcsot. Fölvette, elmosolyodott és zsebre tette, de nem szólt senkinek róla. Másnap reggel az apa egyedül ment kapálni, mert a fiú azt hazudta, hogy beteg. Miután az egész család elment, ki a maga dolgára, fölkelt az ágyból és a konyhába sietett. Félrehajtotta a szőnyeget, és kinyitotta a titkos ajtót, ami alatta volt. Lent gyertyát gyújtott és keresgélni kezdett. Talált is egy nagy ládát, olyasmit, amiben a ruhát tárolták. Elővette a kulcsot és a lakatba dugta. Lassan kinyitotta a ládát, és meglátta benne a rengeteg pénzt. Egy darabig elégedetten nézte, majd fogott egy nagy zsákot, és fürgén lapátolta bele az aranyat. Visszazárta a ládát, fölkapott egy ásót majd kimászott a pincehelységből. A szőnyeget visszahajtotta, mintha mi sem történt volna. Kirohant a házból, majd a rég nem használt csűr alá elásta a zsákmányt. Mire a család hazaért, visszafeküdt az ágyba. Másnap reggel újra kiment az apjával kapálni a földre, és a kulcsot leejtette ugyanoda, ahol találta. Éjszaka felkelt, kiment a csűrbe, fölkapta az ásót, kiásta a pénzt és elbujdosott. Néhány nap múlva az apa megtalálta az elejtett kulcsot a földön. Rossz érzése támadt és hirtelen összefüggést látott a fia betegsége, és a kulcs között. Amikor hazaért, ellenőrizte volna a ládában a pénzt, de csak a láda volt ott, pénz nélkül. Rájött, hogy a fiú, akit régen befogadott tulajdonképpen egy profi rabló.