Azt mondta a magyartanárunk, hogy egy szabadon választott témáról kell írni. Nem jutott semmi az eszembe, ezért erről írok. Tehát, itt ülök a számítógép előtt a 201-es teremben, csütörtökön a hetedik órában és írom ezt a bejegyzést (vagy fogalmazást). Még mindig csak ülök, írok és gondolkodom…és gondolkodom. Ez az én szabadon választott témám. Legalábbis addig amíg el nem kezdek valamiről hosszasan, elmélyülten írni. Pont úgy, mint erről most. Igen. Ez az én szabadon választott témám véglegesen. Erről fogok írni. Arról, hogy csak ülök, írok és gondolkozom. Nem hiszem, hogy ezt olvasni nagy élmény, de ez az, amikor nincs ötlete valakinek, és azt írja le. Nem először csinálok ilyet, mert ha utólag elolvasom, újra eszembe jutnak a körülmények, amik között írtam, az emberek körülöttem, és ehhez csak el kell olvasnom egy ilyesmi irományt. Nem szívesen mondom rá, hogy csinos kis szöveg, de…tudjátok (tudják) mit? Nem is mondom. Nem csinos. Hanem… csak egy kis fogalmazás magyar óráról.